Dühítő SZIKE-tábor: életreszóló élmények
Evangelizációs jellegű, programokban színes és gazdag heten van túl az a 170 fiatal, akik a Nagytarnai Ecosunhomeban, azaz a Természet és Szeretet Otthonában töltötte az elmúlt hetet. A SZIKE-tábor idei témája a düh és az agresszió volt, mindezt több oldalról, de leginkább a szentírási szempontok szerint járták körül.
Július 29. és augusztus 4. között előadások, istentiszteletek, koncertek, kiscsoportbeszélgetések, csapatjátékok és egyéb lelki programok tették érdekessé és értékessé a hetet. Isten jelenléte kézzelfogható volt több alkalmon is.
Vasárnap koraeste fél 8-kor Csűry István püspök úr igehirdetésével kezdődött a tábor: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, ne menjen le a nap a ti haragotokkal!” (Ef 4,26) – hangzott a tábor mottója. Hétfőn délelőtt a Máthé Róbert vetési lelkipásztor az agresszió pszichológiai okairól, megjelenéseiről szól, biztatva a fiatalokat arra, hogy ha robbannak, akkor felfelé tegyék mindezt, mert akkor Isten hatástalanítja a bennünk levő bombát. Kedden Póti Eduárd, mint történelemtanár tartott előadást a história hisztériáiról, azaz a történelemben megjelenő agresszorokról.
Szerdán olyan valaki érkezett a táborba, aki egykor maga is túl agresszív volt és tudott beszélni az őt akkor körülvevő dühről is, Boros Lajos mintegy három évtizedet ült különböző magyarországi büntetésvégrehajtó intézetekben, ebből huszonegy éve Isten gyermekeként, 57 évesen szabadult és azóta az Úr megáldotta feleséggel és egy gyermekkel. Az utóbbi három évben, szabadulása óta mintegy négyszáz alkalommal tett bizonyságot: Isten jó! – s ezt a tarnai szikések is meghatódva hallották.
Csütörtökön Puskás Csaba a Szatmári Református Egyházmegye főgondnoka évtizedek óta foglalkozik alkoholmentő misszióval, a fiataloknak az alkoholizmusról szólt. Vele Veres András alkoholista is érkezett, tapasztalatairól beszélve. Este Dél-koreai bizonyságtevő „János” beszélt Jézus Krisztusról és a benne élő reménységről. Pénteken Szűcs Sándor az apcsel29.hu szerkesztője szólt az ifjaknak az ifjakról, azaz a Z-generációról, de bizonyságot is tett kalandos életéről, és megtéréséről.
Az igehirdető teológiai hallgatók minden nap egy bibliai személyt és a bennük levő agressziót próbálták bemutatni. Hétfőn Vajas Petra Saul király vesszőfutását mutatta be, kedden Csatári Leila a mindhalálig haragvó Jónás prófétáról beszélt, szerdán Moldován Krisztina József és testvérei által beszélt arról, hogyan tudja a rosszat jóra fordítani az Isten. Csütörtökön Nagy-Suvanjeiev Elisabet Pál apostol megtérés utáni erejéről, pénteken pedig Vajda Szabolcs Jézus virágvasárnapi haragjáról szólt. Ilonczai Zsombor szombaton délelőtt zárta igehirdetésével a hetet.
A délutáni programokon csapatokba verbuválódtak a táborlakók. A kiscsoportos beszélgetésekben az előadások és istentiszteletek témáit beszélhették tovább, délutánonként játékok szórakoztattak, kedden az egykori Úttörő táborba kirándultak, a csapatok egyre inkább összeforrtak a hét folyamán. Jobb Domokos íjászni tanította őket.
Az esti programok tudatosan építkeztek a világibb kínálatoktól a lelkiek felé. Vasárnap Kása Zsolt és Kása Melinda néptáncolni hívott. Hétfőn az Amulett Zenekarral táncolták ki magukat, kedden a humor eszközét Vékony Zsolttal próbálták használni, szerdán a Strangers koncertezett. Csütörtökön a Szegletkő, pénteken az Ifjú Hírnök dicsérte fiatalosan Istenét. Megszervezték a helyi “Ki mit tud”-ot is, több tehetséges fiatallal. Egész héten alázatos és hiteles szolgálatot végzett a Bízz Band, mintegy huszonhét ifjúsági éneket tanítva meg a fiataloknak. Esténként a Láthatatlan színház élményszerűen mélyítette a hitet. Pénteken a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség csapata jelent meg és finom bográcsgulyással kínálta meg a fiatalokat, ezzel azt is megmutatva, hogy az az ifjak az egyházban életük minden szakaszában megtalálhatják a helyüket.
Péntek este a tábortűz után különleges, nem megszokott módon járultak az úrasztalához azok az ifjak, akik ezt eldöntötték. Egy cetlire írtak bűneiket, ami később a tábortűzre került, ölelést kaptak, és a kenyér-bor magukhoz vétele után lábmosáson is részt vettek. Rácz Ervin hirdette az Igét Judásról és arról, hogy nem kell az ő sorsához igazodni, idejében le kell tenni a bűnterheket, és Isten gyermekeként szabadon lehet élni, komolyan véve a táborhimnusz sorait: „Elfuthatnék, de/ Előled nincs hová/ Elbújhatnék, nincs hely, ahol nem találsz rám/ Nincs az a hely, hova kezed el nem ér/ Hova bújjak el/ Ki fizet majd bűneimért?/ Saját fiadat küldted el, hogy tisztára moss/ Ő szent vérét adta értem/ Elmosva minden vétkem/ Ugyan, hová mehetnék …hisz kitárt karja vár!/ Jöhet száz akadály,/ Az Úr mellettem áll/ Nem félek soha már,/ Rám vár a király!” Az úrvacsorázók mindegyike könnyeivel jelezte, megtisztultak. Isten gyermekeként készek élni tovább.
A táborszervezők fáradságot nem ismerve szolgáltak egész héten, a táborlakók pedig vagy ott ismerték meg Istenüket, vagy mélyítették a Vele való kapcsolatot. Zárásképpen táborértékelésükből idézzünk ide egy pár gondolatot: „ Egy csomó embert ismerhettem meg egy hét alatt. Úgy érzem ez a hét közelebb hozott Istenhez és jobban megértem Őt… Ismét csodás hetet töltöttem el a SZIKE táborban! Rengeteg tanulságos és elgondolkodtató előadások ill. kiscsoportos beszélgetések tették ezt a pár napot igazán értékessé… a koncertek nagyon voltak és az előadásokból és az istentiszteletekből is mindenki tanulhatott, lelkiekben gazdagon térhettünk haza… Felejthetetlen élményekben részesülhettem. Az éjféli úrvacsora örök emlék marad, mikor könnyeinkkel küszködve hallgattuk a tiszti szavait, attól jobb érzést talán el sem lehet képzelni, Isten szólt hozzánk és megbocsájtotta bűneinket… Hihetetlen mélységeket élhettem meg a Lélek által, minden egyes percben éreztem, hogy köztünk van az Úr, és mosolyog, mert látja, hogy vannak még akik ŐSZINTÉN keresik őt. Hálás vagyok Istennek, hogy elvezetett ebbe a táborba, hálás vagyok a szervezőknek és a bizonyságtevőknek, hogy rávilágítottak arra, hogy Jézus soha sem hagy el, és bármilyen helyzetből győztesként tud minket kihozni, Ha rá bízzuk magunkat.”
